A testünk és a lelkünk nem két külön történetet él

És ha a lelki egészség nemcsak arról szólna, ami a fejünkben történik?

Amikor a lelki egészségünkről beszélünk, leggyakrabban az érzéseinkre, a gondolatainkra, a stresszre, a kapcsolatainkra gondolunk.

De vajon eszünkbe jut-e közben a testünk?

Az, hogy milyen éjszaka van mögöttünk. Hogy mennyi energiával ébredünk. Hogy mikor ettünk utoljára valami valóban táplálót. Hogy mikor mozdultunk úgy, ahogyan az nekünk jólesik. Vagy hogy mikor volt utoljára olyan pillanatunk, amikor nem kellett semmit teljesítenünk.

Mert a testünk és a lelkünk nem két külön történetet él.

A tartós stressz hatással lehet az alvásunkra, az emésztésünkre, az energiaszintünkre. És ez fordítva is igaz: a kialvatlanság, a kimerültség, a testi panaszok befolyásolhatják a hangulatunkat, a türelmünket, a megküzdési képességünket.

Ezek a folyamatok folyamatosan hatnak egymásra.

Ha az embert egészében nézzük

A funkcionális életmód szemléletében éppen ezért nem szeretem különálló dobozokba rendezni az embert.

Nemcsak azt nézzük, mi történik vele, hanem azt is, milyen összefüggések lehetnek a mindennapi szokásai, a környezete, a terhelése és a jólléte között.

Hogyan alszik? Hogyan táplálkozik? Mennyit és hogyan mozog? Van-e lehetősége pihenni, feltöltődni? Milyen kapcsolatokat ápol? Milyen stresszhatások érik, és milyen erőforrások segítik a mindennapokban?

Ezek a kérdések nem különálló területekre vonatkoznak. Ugyanannak az életnek a részei.

És éppen ezért a válaszokat sem feltétlenül egyetlen helyen érdemes keresnünk.

A tápláló ételek, a megfelelő alvás, a számunkra elérhető és jóleső mozgás, a stresszkezelés és az emberi kapcsolatok egyaránt hozzájárulhatnak a testi-lelki jóllétünkhöz.

Nem azért, mert bármelyik önmagában mindenre megoldást jelentene, hanem mert együtt alakítják azt a környezetet, amelyben nap mint nap élünk.

A lelki egészség nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyunk

De van itt valami, ami számomra még ennél is fontosabb.

A lelki egészség nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyunk.

Nem azt, hogy sosem szorongunk, nem szomorkodunk, nem fáradunk el, vagy minden helyzetben képesek vagyunk pozitívan gondolkodni.

Hanem azt is, hogy van lehetőségünk megélni az érzéseinket. Hogy felismerhetjük, mikor van szükségünk pihenésre, kapcsolódásra, segítségre vagy éppen változtatásra.

Hogy megtanulhatjuk észrevenni a saját határainkat, és közben nem feledkezünk meg a lehetőségeinkről sem.

Mert a lelki jóllét nem egy állandó, változatlan állapot.

Vannak könnyebb és nehezebb napjaink. Vannak élethelyzetek, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Van, amikor több energiánk jut másokra, és van, amikor nekünk van szükségünk támogatásra.

És mindez hozzátartozik az emberi léthez.

Nemcsak a nehézségeink vannak jelen

Amikor valami nincs rendben, természetes, hogy arra irányul a figyelmünk, ami fáj, ami akadályoz, ami hiányzik.

Szeretnénk megérteni az okát. Szeretnénk változtatni rajta.

De mi történik akkor, ha időnként a figyelmünket arra is ráirányítjuk, ami már most támogat bennünket?

Egy jó beszélgetésre.

Egy tápláló étkezésre.

Egy nyugodtabb éjszakára.

Egy kis mozgásra, a saját lehetőségeinkhez igazítva.

Egy helyzetre, amelyben végre önmagunk lehetünk.

Vagy egyszerűen arra a felismerésre, hogy ma valamire több erőnk volt, mint tegnap.

Ezek a pillanatok nem tüntetik el a nehézségeinket. Nem teszik meg nem történtté azt, ami fájdalmas, és nem helyettesítik a szükséges szakmai segítséget.

De segíthetnek észrevenni, hogy a nehézségeink mellett az erőforrásaink is jelen vannak az életünkben.

És talán éppen ezekből tudunk építkezni.

A változás nem mindig nagy döntésekkel kezdődik

Gyakran úgy gondolunk az életmódváltásra, mint valami hatalmas feladatra.

Új étrend, új napirend, új szokások. Mintha egyszerre kellene mindent másképp csinálnunk.

Pedig a változás sokszor egy kérdéssel kezdődik.

Mi az, amire most valóban szükségem van?

Egy kis pihenésre? Több figyelemre? Rendszeresebb étkezésre? Egy beszélgetésre? Segítségre? Vagy arra, hogy végre megengedjem magamnak: nem kell minden pillanatban teljesítenem?

A funkcionális életmód szemléletében számomra az is fontos, hogy ne csupán szabályokat és feladatokat adjunk magunknak.

Hanem megértsük, hogyan működünk, mi támogat bennünket, és milyen változtatások illeszthetők a saját életünkhöz.

Nem mindenkinek ugyanaz jelenti a következő lépést.

És nem is kell mindenkinek ugyanonnan indulnia.

Mi az, ami most támogat engem?

A lelki egészség világnapja jó alkalom arra, hogy beszéljünk a nehézségekről, a mentális betegségekről, a segítségkérés fontosságáról.

De arra is, hogy egy kicsit szélesebbre nyissuk a figyelmünket.

Hogy ne csupán a tünetekre, a hiányokra és a megoldandó problémákra gondoljunk.

Hanem arra is, hogyan élünk. Hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz, a testünkhöz, a környezetünkhöz és egymáshoz.

Mert az egészségünk nemcsak a tünetek hiányáról szól. Hanem arról is, hogyan tudunk jelen lenni a saját életünkben.

Talán ezért is érdemes időnként másképp feltenni a kérdést.

Nemcsak azt, hogy: "Mi az, ami most nincs rendben velem?"

Hanem azt is: "Mi az, ami most támogat engem?"

És hogyan tudnék ebből egy kicsit többet teremteni a mindennapjaimban?

Nem mindig mi választhatjuk meg, ami történik velünk. De kereshetjük azt, ami a történtek közepette is támogat bennünket.

És talán ez is része annak, ahogyan a testi-lelki egészségünkről gondoskodhatunk.

Veled. Együtt. Szeretettel. 💚

Edit